A mai világ

Régi filmet nézek,
Suhannak a képek,
Csodálom a szépet,
Embert, ruhát, éltet.

A szaga a bőrnek!
Gyöngysoros dáma.
A kapucsengősnek
Nem kell a lakája.

Egyedik a dolgok,
Olyan bájos minden!
Annyira bánom, hogy
Ilyen most már nincsen.

Tucat világom már,
Egyformák a szépek.
Menő a másolás,
Egyforma az élet.

Talán nem is kell nagyon sokat magyaráznom. Miért lett ennyire birka mindenki? Hová tűnt az egyediség? 

Persze most nagyon menő egyedinek lenni, ezt nem tagadom, csak az a baj, hogy mindenki ugyanúgy akar egyedi lenni. Mondjuk hirtelen elkezd valaki hatalmas virágot, szemétből készült ékszert vagy bohóccipőt hordani, és ezt sokan teszik még ezt rajta kívül, akkor az nem lesz egyedi.

Akkor a sorozatgyártott bútorokról, ruhákról, ékszerekről és gondolatokról(!), nem is beszéltem. "Éljünk a mának!" "Mindegy, csak dolgozni nem akarok" "Nem érdekel mit gondolnak mások, én így érzem jól magamat". Ismerősen hangzik? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.