Apokalipszis

Eljött ez a nap is, tudtuk mi előre.
A múlt az megvolt, de nem lesz már jövőre.

Füstös az ég alja, fekete az égbolt,
Már azt sem tudtuk, hogy nappal vagy éj volt.

Nem tudtuk hol vagyunk, ami volt, elégett,
Isten azt gondolta, életből elég lett.

Téglalap vonalhoz beterelt emberek.
Lávától féltik az égetett sebeket.

Mi is ott állunk már, kézen fogva, ketten.
Semmit sem mondunk, mert az fájdalmas lenne.

Nekem volt igazam, mégsem vagyok boldog,
Soha nem kívántam neked ezt a Poklot.

Sötétség van belül, szorongás, félelem,
Angyalok vetnek ránk sugárzó fényeket.

Szépen sorba mennek, mindjárt jönnek értem,
Mivel te pogány vagy, itt kell hagynom téged...

Eljött ez a nap is, tudtam én előre.
Végleg el kell válnunk, biztosan örökre.

2011-09-21


A barátom pogány, én keresztény vagyok, így a hitem szerint a pokolra jut. Nekem ez így nem tetszik, de ez van. Úgyis meghalunk, nem? Akkor meg hadd szeressem még egy kicsit...

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.