Temetés

Valaki szeret,
Valaki ragyog,
Valaki levert,
Valaki halott.

Valaki most sír,
Valakiért kár.
Valahogy a szív,
Valakiért fáj.

Valaki csak van,
Valamiért él.
Valaki itt van,
Valamiért még.

Az érzés meghalt,
És én siratom.
Valami meghalt,
És én se vagyok. 

 Senkim nem halt meg, csak egyszerűen egy leírást akartam adni, hogy milyen szituációban lehetnek azok az emberek, akikkel viszont megtörtént. A sok határozatlan valaki, valami és társai közé mindenki illeszthet azt, amit akar.

Tudom, hogy nem illik ilyen verssel kezdeni egy blogot, de úgy éreztem, talán ez írja le a legjobban, hogy milyen is az a nyikorgó sötétség. Hasonló című verssel majd jelentkezem valamikor a jövőben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.