Lélektöredék

Üvegszilánk van ott,
Egy tükördarabka,
A lelkem egy része,
Inkább ottmaradna.

Eldobtam, már nem kell,
Odavetem másnak,
Nevezhetjük akár,
Életfelfogásnak.

Bele-belenézek,
Csak a szemem látom.
A lelkem tükrének
Csak egy mását várom.

Ha más tekint bele,
Talán más is látszik.
A tükörben a lesz,
Amire csak vágyik.

Vége van a versnek,
Befejeztem végre.
Odaadom nektek,
És az ihletért élek.

2011-05-13

Remélem tetszeni fog. :) 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.